Pál apostol lábnyomából egyenesen a Völgybe

Egy kis élménybeszámoló a 20. Művészetek Völgyéről

Testvéremmel együtt és nagy várakozással indultam Öcsre, a Református Udvarba.
Alig érkeztünk haza Pál apostol útjáról, ezért reméltem, hogy itt Öcsön visszakapok valamit az út hangulatából, örömeiből. De ez a Völgy-túra önálló és feledhetetlen élménnyé vált számomra.

A szombat délutáni megérkezést követően csak rövid idő jutott körbenézni, megismerkedni a többi segítővel, mert a csapat már indult is Kapolcsra a Momentán Társulat előadására.
A Palya-udvarban már teltház várta a színészeket, akik egyaránt fogékonyak voltak a saját és a közönség ötleteire is. Igaz kellett egy kis idő, mire beindult a kreativitásunk, de a rekeszizmaink egy percet se pihentek.

Másnap a szombati tapasztalatok táplálta várakozásainkkal ellentétben délelőtt megtelt a Református Udvar is. Először persze leginkább zajjal, mert a környékbeli gyerekek és tinik hamar rávetették magukat a játéksarokra.
Így a novella-felolvasás csend és egyelőre szekér híján elmaradt, a látogatók inkább maguk olvasták el a „kisorsolt" novellát. De akinek nem volt ideje egy novellára, még az is kipróbálhatta magát Bölcsföldi András interaktív fotókiállításán. 10 kép és 10 parancsolat, de vajon melyik illik össze? Egyáltalán hogy is vannak azok a parancsolatok? Mert a kézhez kapott szelvényen csak 1-1 mondat szerepelt a bibliai igékből. Tehát mit volt mit tenni, valahogyan elő kellett bányászni a hittan és/vagy konfirmációs órák, magyar órák homályából az elfelejtett sorokat. Végül, aki elkészült, izgatottan mutatta a lapot, és érdeklődött, hogy vajon jó-e a megoldás.

Sokan voltak kíváncsiak Votin Dóra „újrahímzett" festményeire is a református templomban.

Tovább színesítette az Udvar programját, hogy a nagy szél elől a pajtába menekült a Levendula Játszóház. Így amíg a gyerekek játszottak és kézműveseztek, addig a felnőttek sem unatkoztak.

Hétfőn beindult a reklámhadjárat Fábry Szabolcs, nagyvázsonyi polgármester szekerén. Vigántpetenden felszereltük a szekeret transzparenssel, novellákkal, szórólapokkal és elindultunk, hogy meghódítsuk és egy kis időre átcsábítsuk Kapolcs népét is Öcsre. Nagy segítségünkre volt a polgármester úr négyéves kisfia. Hiszen, ha egy vidám gyerekhang szólítja fel a járókelőket, hogy „Jöjjenek novellát olvasni Öcsre!", annak alig lehet ellenállni. Végül szinte már mindenki „Isten a szekéren" szórólappal rohangált Kapolcson. Majd, ott a főút mellett, ahol megállt a szekér, az érdeklődők Sánta Ferenc: Isten a szekéren című novelláját hallgathatták meg Galkó Balázs előadásában.

Hogy ez a délelőtti felemelő érzés megmaradjon, délután Füle Tamás: Jó családból származó... című fotókiállítását néztük meg Taliándörögdön. Itt került sor a Corvina Consort Kálvin János születésének 500. évfordulójának tiszteletére adott koncertjére. Ez a koncert nemcsak zeneileg, de vallástörténetileg is egyedülállónak volt mondható, hiszen a szervezők jóvoltából ezek a genfi-zsoltár feldolgozások a katolikus templomban csendültek fel.

Majd a Csigabusszal Kapolcs felé vettük az irányt, ahol ismét egy színielőadás alkalmából verődött össze a csapat. Szergej Medvegyev: Fodrásznő című darabja több mint másfél óra ármány és szerelem, jó adag humorral, sőt tánccal és falmászással is fűszerezve, a debreceni Csokonai Színház tálalásában. Jöhetett eső vagy szél, a közönség végig izgalommal figyelte, hogyan alakul a főhősnő, Irina sorsa.

Mire kedden Pápáról meghozták a Novellaszekér „projekt" saját szekerét, végre a nap is kisütött. Ezért amíg a fiúk összerakták a szekeret, mi lányok egy recepciós pultot állítottunk fel az udvarban, hogy elegendő információval és szórólappal láthassuk el az ideérkezőket.

Fájt a szívem, hogy ez után a sok különleges élmény után itt kellett hagynom a Művészetek Völgyét. De már alig várom az újonnan megismert segítők fotóit és beszámolóját a hét további eseményeiről.

Dobó Márta