A Hajnalszárnya-sorozat második része, az Észak vagy halál! című könyv nem kiszámíthatatlanságának mértékétől válik izgalmassá, hanem attól, hogy szereplőivel együtt járjuk végig a meneküléstől a megmenekülésig tartó külső-belső utat.
Minden decemberben a vitrin üvege mögé állítottuk családi gyűjteményünkből a karácsonyi témájú vintage képeslapokat. Gyönyörű, kézzel festett színes kártyák voltak, engem mégis egy fekete-fehér másolat bűvölt el a legjobban.
Nem kis feladatot vesz magára az, aki állatot tart. A jószág igényli, hogy ránézzen az ember, mert ha nem, akkor oda bőg a gazdára, hogy kérje a jussát. Hasonlatos ehhez a kert, az ugyan nem bőg, de képes rendesen elvadulni.
Az álhírek legnagyobb veszélye abban áll, hogy hatásukra a hírfogyasztó képtelen lesz attitűdjének megváltoztatására, alternatív értelmezések megfontolására. Beszámolónk a „Fake news – Avagy miért hiszünk el mindent?” című konferenciáról.
Minden esendőség, gyarlóság és gyengeség mellett és ellenére valahogyan Jézushoz kell vezetnünk a ránk bízottakat. De hogyan lehet mégis eredményes és hiteles a hittanoktatás?
„Egész életemben Krisztus üzenete és tanításai voltak a vezetőm, és bennük találok reményt" – írta halála előtt néhány héttel az anglikán püspököknek II. Erzsébet. A királynőre emlékezve idézzük fel kecskeméti látogatását azoknak a reformátusoknak a szemszögéből, akik akkor találkozhattak vele.
A New Age világnézeti mozgalom egyik ezoterikus szereplője Lucifer, a szellemi világosság, a szabadság, a haladás, a civilizáció képviselője. De vajon méltán viseli-e a fényhozó nevet?
A Reformátusok Szárszói Konferenciáján megkezdődött a Kárpát-medencei Magyar Református Nemzetstratégia nyilvános megvitatása. Cikkünkben az egyik kiscsoportos témafeldolgozás reflexióit foglaljuk össze.
Kiáltó szó vagyok-e a pusztában, vagy a zaj, amely elnyomja azt? Mekkora a felelősségem abban, milyen arca, hangja, szíve van az egyháznak? Néhány gondolat és kérdésfeltevés a misszióról.
A megváltás célja az Isten-fiúság elnyerése, nem pedig csupán a bűnök bocsánata – erről beszélt Horváth Levente református lelkész, misszióvezető az erdélyi Koinónia táborban tartott előadásában.
Amikor családunkban egy rokonomnál a demencia első jelei mutatkoztak, legtöbbször csak mosolyogtunk, hogy a papa szenilis lett. Elfelejt közelmúltban történt dolgokat, és századjára meséli el ugyanazt a katonatörténetet. De idővel tovább kuszálódtak a szálak az elméjében, és a valóság keveredni kezdett képzelt világával.
Egy hely, ahová visszatérve újra meg újra kinézhetsz a hétköznapok szürkés szobájából a fénybe. Egy hely, ami közelebb visz az örökkévalósághoz. Te meglátogattad már az ablakhelyeid idén nyáron?
Nehéz műfaj ez: időben kinézni, hová menjünk, valami épkézláb programot vagy éppen spontán tervezetlenséget betervezni, hogy más legyen ez a hét, mint a többi ötvenegy. Lehet a lelkész egyáltalán szabadságon?
Néha megesik, hogy visszaálmodjuk magunkat valahová. Talán hogy jobban lássunk? Talán hogy igazabbul éljünk? Mit keres az, aki az egyszerűséget keresi?