„Ne hagyjunk bizonytalanságot abban, hogy a gyülekezetnek mit kell tennie. Leüljön? Felálljon? Ne várjuk el, hogy a betévedő (és ne felejtsük el, ő a misszió tárgya) ezeket tudja magától!"
Vajon hallgathat-e egy hívő keresztyén fiatal rockzenét? Hogyan lehet megkülönböztetni az építő és a káros hatásokat? Mit tehet egy lelkész a fesztiválokon megforduló, gyülekezetébe járó kamaszokért?
„Most talán van annyi szabadságunk, hogy különösebb ideologizálás nélkül emlékezzünk és emlékeztessünk, imádkozzunk és reménykedjünk, hogy Isten józanságot ad a hatalmasoknak konfliktusaik békés rendezésére."
Elfogadás, megosztás, önátadás, közösség, párbeszéd – így összegezték az idei Csillagpont református ifjúsági találkozó résztvevői, mivel lettek gazdagabbak a találkozó napjaiban.
Irgalmasnak lenni nehéz. Hisz annak kell ezt adnom, aki valami miatt rászorul. Bajban van, bűnös, segítségre szorul, hibázott, vétett, esetleg akár bántott engem.
Isten nincs itt velünk hallható, látható és megölelhető formában. Mert Ő ezt így akarja. Az emberek vannak itt hallható, látható és megölelhető formában. Mert Ő ezt így akarja.
Az örök életben sok jelző eltűnik majd, sok fogalom jelentéktelenné válik. Nem lesz jelentősége a szeretet és az elfogadás hangsúlyozásának, mert csak az lesz, semmi más.
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5: 5)
Az idei Teremtés hete igazi utazásra, lelki ösvényre invitálta azokat, akik érzik és értik, hogy a világunk nem mindennapi üzem.
Amikor elkezdtünk templomba járni, csak kapkodtam a fejem. Gyülekezet, lelkész, lelkipásztor, lelki élet, szolgálat, testvér… Mindegyik szóval meggyűlt a bajom, volt, amelyikbe bele is tört a bicskám.
Most az olimpia napjaiban, reméljük, sokszor hallgathatjuk majd a Himnuszt, a magyarok himnuszát, amely majd a győzteseknek szól és egy egész nemzet közösségét tiszteli meg.