Augusztus 20-a mindig változó tartalmat hordozott az éppen aktuális korszak magyarsága számára. Mára az államalapító és a nyugati kereszténységhez kapcsolódó István alakja erősödött meg.
Egyetlen táborszervezési feladat vagy gyülekezeti szolgálat sem lehet annyira fontos, mint közösségben megélni a pillanatot azokkal, akikért dolgozunk.
Valóban más a felelős a jóllétemért? Isten, a szüleim, az egyházam, a főnököm, a kormány? Vagy az én kezemben van a döntés, melyik zóná(k)ban élem az életem?
Fellélegezni – naponta, hetente, évente, magányban, Istenben, közösségben… Velkey György János, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója hatalmas felelősséget hord a vállán – ezért rendszeresen és sokféle módon töltekezik.
Azt szokták mondani, hogy a szinkronúszás olyan, mintha 100 méter sprintet kellene futnod úgy, hogy közben nem vehetsz levegőt. Ráadásul még annak a látszatát is kell keltened, hogy ez meg se kottyan.
Nyolcórás, bár inkább örökös jelenű rugalmas munkaidő, hároméves gyermek, gyülekezeti élet. Mindez megspékelve az egzisztenciális szorongással a számlák és az élelmiszerárak vonatkozásában. Nagyszülők távol. Mit jelent egyáltalán kikapcsolni?
Református szemmel – Fábián Márton sorozatában ezúttal egy olyan országba kalauzol, ahol a reformáció alig tudott gyökeret verni, ám egy kis hajtása ma is él, zöldell és növekszik.
Hol ér véget az ember és hol kezdődik a szörnyeteg? A Hajnalszárnya-sorozat harmadik része, a Smaragdvölgy réme nemcsak a szívünkben rejlő sötétségre, de az azt legyűrő fényre is rámutat.
„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegénylegénynek utat mutassatok” – dúdolom házimunka közben, és a dallam felidéz bennem egy régi emléket. Egy táborban, a csillagos ég alatt zajlott beszélgetést.
A bizonyítvány nemcsak a diák teljesítményéről, de magáról a diákról is képet ad – legalábbis ezt kommunikáljuk a gyermekeink felé. De vajon jól van ez így?
„A Szentlélek munkája Krisztus titkának feltárása, megismertetése.” Somogyi Péter budapest-fasori lelkipásztor, dunamelléki lelkészi főjegyző pünkösdi gondolatai.
Egy ház – az a néhány ember, akik kétezer évvel ezelőtt az első pünkösdkor a Lelket várták, alig voltak egy háznyian, elfértek egy szobában. És EGYHÁZ lett belőlük… Balog Zoltán püspök ünnepi gondolatai.
Minden évben eljön a nap, amikor arra emlékezem, hogy az ember, aki alighanem a legfontosabb szereplője volt egy ideig az életemnek, számos furcsa és érthetetlen történet után egy nap többé-kevésbé váratlanul itt hagyott.