Gyümölcsésztalálkozó

A fagyok visszahúzódását követően a kertész egyre bátrabb és merészebb. Ugyan még kabátot vesz, meleg zoknit választ a komódból, de már egyre több időt tölt a kertben. Valami végtelen bizsergés járja át egész testében, hiszen az élet itt van előtte, körülötte, de rejtve, visszahúzódva, bújócskát játszva. A kertész tudja, hogy ez nem marad sokáig így, és készíti magát, szerszámait, lelkét, hogy belevesse magát a nagy műbe. Hamvas Béla a kertművelést rangjában a legmagasabb szintű tevékenységnek tartotta. Nem lehet tehát félvállról venni a dolgot, ha maga a Jóisten is kapát és metszőollót vesz a kezébe, rafiát dug az övébe (A Jóisten uzsonnája). Az előkészület tehát nem felesleges időpocséklás. 

Így gondolták azok a kertészek, kerttulajdonosok, műkedvelők is, akik Tápiószelén adtak egymásnak találkát 2022. március 24-én a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban. Nem csak a parkoló, de a konferenciaterem is megtelt az ország különböző szegleteiből érkező, a természet fogyasztható kincseiért rajongó résztvevővel. Rég volt ilyen tumultus, valljuk be, hisz a pandémia hosszú időre vermelte a személyes találkozásokat. Sokan ismerősként köszöntötték egymást, érződött a légkörből, hogy boldogító újra találkozni. 

Jó házigazdához illően Baktay Borbála főigazgató köszöntötte az egybesereglett tömeget. Kivételesen nem csupán néhány keresetlen mondatot hallhattunk tőle, hanem részletesen felvezette a nap előttünk álló eseményeit. Majd Gyurkó Adrienn, aki Veres Emesétől vette át 2021-ben a Gyümölcstermő növények osztályát, ismertette az intézet e területen elért génmegőrzési eredményeit. Beszámolójából kiderült: jól meg kell fontolni, ha valamit abba szeretnénk hagyni. Néhány emberöltővel ezelőtt az intézet foglalkozott ezzel a tevékenységgel, de most újra kellett építkezniük a „Táji adottságokhoz alkalmazkodó, a Kárpát medencében régóta termesztett gyümölcsfajták megőrzésében való együttműködés” kapcsán. Jelenleg tíz hektáron 1048 tétel található. Ezeket a tételeket gyűjtőutak során szerezték be. A feladatuk, hogy fenntartsák a gyűjteményt, és a hiányzó fajtákat begyűjtsék. Ízekre szedik a növényt és minden részletét leírják, fotózzák, és így is megőrzik. Természetesen nem csak a külső jegyeit vizsgálják a növényeknek, hanem a rezisztenciáját, valamint a felhasználási, feldolgozási területeit is. 

A gyümölcsösünk különböző fajtájú fái több tekintetben taníthatnak bennünket. Jó tisztában lenni nemcsak a kertben növekvő fák erősségeivel és gyengeségeivel, hanem a közösségünk ilyen irányú tulajdonságaival is. Mi az, amit minden körülmények között kibír? A mostoha körülményeket, az elszigeteltséget, a fogyatkozó lélekszámot, a megosztottságot? Mi az, amire érzékeny? A hazugság, a kétszínűség, a megalkuvás, a megvesztegetés? Hamvas tudja, mi lehet a kertész egyik gyengéje, mikor esik bűnbe. Abban az esetben, ha nem a fát nézi, hanem a termést. Ha az egyedeket a kizsákmányolás neki szánt alanyának tartja. A kert Hamvas látása szerint gyakran nem más a növények számára, mint kényszermunkatábor (Jázmin és olaj).

Gyurkó Adrienn osztályvezető expozéja után tíz kerttulajdonos közösség, akik példás rendben tartják gyümölcsösüket, információs táblát vehettek át. A program első éveiben még ezek a táblák jártak a csemeték átvételekor, mára ez külön mozzanata lett az együttműködésnek. Nyilván van létjogosultsága az elővigyázatosságnak, hogy vajon a közösség mennyire tudta becsben tartani a rátestált nemes növényseregletet. A táblák nagy méretben, impozáns, tartós kivitelben készültek. A grafikai megoldások modernek, az összkép szemet gyönyörködtető, élénk színei odavonzzák a tekintet. Ahol kihelyezik őket, ott bizonyára a kert egyik díszévé válnak majd. 

Az ünnepélyes ceremóniát követte Szűcs Balázs előadása, aki a növényvédelem szerteágazó ismereteiben igyekezett elkalauzolni a hallgatóságot. A kertben minden lépés, már az első elhatározás is, hogy gyümölcsöst telepítünk, összefüggésben lehet a növényvédelemmel. Ez mindenesetre azt jelzi, hogy átgondoltságot, előrelátást kíván, ha gyümölcsöst plántál valaki. Megszámlálhatatlan jó tanács, tipp, megfontolandó javaslat hagyta el Szűcs Balázs ajkát. Például arról, hogy a fa jó szellőző képessége elsődleges védelem a lisztharmat ellen. Azt is megtudhattuk, hogy a tűzelhalást hogyan különböztethetjük meg a hajtáshervasztó darázs petéitől. Sőt, még a fák törzsének meszelése helyett az egész fát védő lemosópermetezés melletti érveket is hallhattuk. A növényvédelem egy kimondottan kedves válfajáról esett szó az előadás végén. Ez nem csak hasznos, hanem szemet, fület gyönyörködtető. A rovarevő madarak a kártevőktől meg tudják szabadítani a gyümölcsfáinkat. Ezért érdemes a kertbe odúkat, madáretetőket és -itatókat kihelyezni, hogy a széncinegék, verebek, füzikék, sárgarigók, pintyek odaszokjanak. A rovarhotel szintén egy kiválóan hasznosuló eszköz lehet a kertünkben, hiszen a benne a telet átvészelő apró élőlények mind a beporzást, mind a kártevők elleni harcot megkönnyítik. 

A délelőtt utolsó előadása egy jógyakorlat volt, amelyben az újszilvási önkormányzat gyümölcsfeldolgozójának történetét ismerhettük meg. A bemutatóból kiderült, hogy ez a 2021-es projekt a természet és az ember kapcsolatának harmonikussá tételét szolgálja azzal, hogy a megtermelt gyümölcsök sokféle hasznosítását teszi lehetővé. Az új üzem jól illeszkedik a település ökoszemléletéhez. Bár a nevét adó szilvát újra meg kellett honosítani, ma már több ezer gyümölcsfával büszkélkedhetnek. A beruházás közvetlenül öt új munkahelyet teremtett. A gyümölcsösök gondozása ennél sokkal több erőforrást igényel. A jógyakorlat bemutatása egyfajta előrevetítése volt az intézmény jövőbeli terveinek. A következő évtől szeretnék a megtermelt gyümölcsöt helyben feldolgozni. 

A gyümölcsész rendezvény metszési bemutatóval ért véget. Ez a találkozó gyakorlati része, ahol mindenki nekieshet és szabadon kipróbálhatja látását, tehetségét a fák koronájának alakításában. A csodálatos napsütésben megtelt a kert nyüzsgő emberekkel. Miközben hallgatták Szani Zsolt szakavatott útmutatásait, a résztvevők felidézték a finom szendvicsebéd és a helyben termelt és eltett meggybefőttkóstoló ízeit. Itt a tavasz – állapította meg a társaság egyhangúlag. Azonban nemcsak a természet éled újra a kertész gyönyörűségére, hanem a bűneiből megváltott ember is. Ő pedig első renden Isten gyönyörűségére. 

A bukás után mind a természet, mind az ember segítségre szorul. Ezért indul el a Jóisten a gazdag eperuzsonna után a kertbe, hogy a szabálytalan hajtásokat levagdossa és a gyomot kikapálja (A Jóisten uzsonnája). A megváltott ember sem lehet rest, ha a bűnben elsüllyedt kertre néz. Van mit felemelni imádságban az Ég felé, van mit visszametszeni az élethatáron innen, van mit elősegíteni a fényre. Induljunk hát, felövezve magunkat lélekkel és igazsággal, mint Isten valódi imádói!

Szalay László Pál 

A szerző telkibányai református lelkész, az ökogyülekezeti mozgalom tanácstagja.