Az Oikosz – Közös házban élünk ökumenikus összefogás felhívására 26 helyi közösség 40 teremtésvédelmi akciót szervez október első hetében közel kétezer ember részvételével.
A jövő egyházának az egyik legfontosabb motívuma a közösség – véli Takaró András délpesti esperes, kiskunlacházi lelkipásztor. A közösség megtartó erejéről tettek bizonyságot a Pest megyei gyülekezetben is, ahol a majdnem egy évtizede tartó építési és felújítási munkálatok elkészültéért adtak hálát vasárnap.
Felújított épületekben kezdődött el az idei tanév a Julianna Református Általános Iskola és a Csipkebokor Református Óvoda számára. A gyülekezet, az iskola és az óvoda közössége együtt adott hálát, hogy egy régi álmuk teljesülhetett ezzel.
„Vajon szebb lesz-e a hitünk és az életünk az újjászületett templomban? Szebbnek kell lennie! Ehhez hagynunk kell, hogy az Ige diadalt arasson felettünk.”
Osztozhatunk-e Istentől kapott szabadságunkon a mesterséges intelligenciával, és minek a felelősségét tolhatjuk át rá? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása lesz a jövő feladata.
Korunkban mindenkinek van „saját újságja”, amelybe folyamatosan hírek, információk, vélemények ömlenek. Ritkán lépünk személyes kapcsolatba az újságírókkal, akiktől azt várjuk, hogy hitelesen és jól írjanak. Ez a keresztény újságírók számára még nagyobb próbatétel.
Isten háza nem a változatlanság, hanem a gyógyulás és a remény helye. Akkor van értelme felújítani, ha a benne élő gyülekezet erőt és hitet ad a településen élőknek. A csabdi reformátusok hálaadó istentiszteletet tartottak templomuk és parókiájuk felújításáért augusztus 18-án.
A Párbeszéd Házában rendezték meg 2019. július 27-én az Egyházi Alapítványok Konferenciájának Országos Fórumát, amelyen civil szervezetek képviselői osztották meg egymással és a hallgatósággal tapasztalataikat.
Az iskola és az egyház útja évszázadokig elválaszthatatlan volt egymástól. Buzogány Dezső koldus- és szolgadiákok, szegény tanítók, külföldön tanuló lelkész-jelöltek és erdélyi kollégiumok megpróbáltatásokkal teli történeteiről mesélt.
„Legyen halló fületek és szálljatok be egymás életének hajójába, mert akkor töltjük be krisztusi küldetésünket, ha nem sétálunk el a másik mellett” – engedte útjára Czeglédi Péter Pál a kilencedik Csillagpont résztvevőit. Idei találkozónk úrvacsorai közösségben zárult.
A Csillagpontra 11 ország 16 partneregyházából érkeztek vendégek. Volt, aki konferenciára számított. Másokat az lepett meg, hogy itt fiatalos dalokat is szabad énekelni. Azt mondják, a szabad tér, a kötetlenség miatt a fiatalok úgy fordulnak Istenhez, ahogy nekik jól esik.
„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4,17) – ezzel az igei mottóval szervezték meg idén az ökumenikus lelkészi és munkatársi konferenciát Révfülöpön.
Nem mindenki alkalmas a beteglátogatásra, ez ajándék – hangzott el az önkéntes beteglátogatók találkozóján, ahol a szolgálat mibenléte mellett magukat a szolgálókat is megismerhettük.
Az igazi művészet akkor jó, ha ott van benne az isteni szeretet is – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen, amely a spiritualitás jegyében kereste a művészetek és a misszió kapcsolódási pontjait.
„A keresztyén vallástétel egyetlen totális uralmat ismer el: a Jézus Krisztus uralmát. Ő az, aki Isten akaratából igényt tart egész életünkre. Ezzel azt mondjuk ki, hogy Jézus Krisztuson kívül senki más és semmilyen más hatalom nem követelheti teljes elkötelezettségünket."
Fekete Károly tiszántúli püspök személyes keresztyén felelősségünkről fejtette ki gondolatait a tihanyi konferencián.
Kezdetét vette Tihanyban a Közös gondolkodás a jövőről – Felelősségünk táguló körei című vallásközi konferencia. A kétnapos találkozó célja annak vizsgálata, milyen felelősséggel tartoznak a hívő emberek a teremtett világért és embertársaikért.
Nehéz rátalálni a lelkiség útjára. Néhol keskennyé válik, néhol kétfelé ágazik, de akár a mindennapi munkavégzéseink során is helyreállíthat minket. A „Lelki éhség 2.0” konferencián együtt kerestük a közös utunkat.