A Testről és lélekről és a Mindenki után egy újabb magyar film, mely nemcsak a nemzetközi filmes világban, hanem a mindennapokban is felkavarta kicsit az állóvizet, vagy sokkal inkább megállított, kizökkentett sokakat a mindennapi mókuskerékből.
Nem akarom magamra erőltetni Isten szabadítását, de ha mindent azonnal akarok, akkor éppen ezt teszem. Így hogyan tudna Ő megszabadítani? Hogyan várjak Istenre, ha zajt csapok magam körül?
Tükörrel hajított fény, Forró folyosó, Tengerre nyíló ablak – hirtelen nem is tudom, könyvcímekkel vagy kávékölteményekkel van-e dolgom. Az árnyas körtefa alatt berendezett irodalmi kávéházban lassan ráébredek, a frissítő csak ráadás, az igazi felüdülést az irodalmi műrészletek nyújtják. És, persze, a találkozások.
Nem éreztem jól magam a lelkemben. Néhol üresnek találtam, néhol pedig túlzsúfoltnak. Túl sok volt benne a szomorúság, kevés a lelkesedés. Sok fáradozás és kevés gyümölcs. Sok érzés és kevés bölcsesség. Sok változás, kevés biztonság.
A nyugati világban először négyszázötven éve hirdették ki a szabad vallásgyakorlást – a tordai országgyűlésen. Ennek apropóján beszélgetett Köves Slomó rabbival Balog Zoltán református lelkész a Protestáns Tavasz 2018. rendezvénysorozat részeként, a Hold utcai református templomban.
Volt, amelyik ott ért véget, ahol elkezdtem volna. És olyan is, amit könnyekkel a szememben hallgattam végig. Máskor nem az igehirdető szavai, hanem a személye közvetítette számomra Jézus szeretetét. Istentisztelet – ahogy én megéltem.
Valahány személyiségtesztet kitöltök, az eredmény mindig valami olyasféle, hogy konzervatív, nem kedveli a változást, ragaszkodik a régi dolgokhoz. Ez nem mindig esik jól, hiszen ki ne szeretne rugalmas, kalandvágyó, az újdonságokra nyitott ember lenni? De akármennyire is kételkednék a tesztek igazában: elég csak egy pillantást vetnem arra, mivel töltöttem az idei év utolsó napjait.
Nem, nem tévedés a cím, ilyenkor, novemberben. A szokatlan időzítés és a köszöntés hangvétele engem is igencsak gondolkodóba ejtett, így osztozom az Olvasó zavarában.
Az emlékév végén is nyitva a kérdés: milyen társadalmi hatásai vannak ma Magyarországon a reformációnak? Sashalmon erre bizonyosan érvényes válasz született.
A keresztény élet nem feltétlenül arról szól, hogy az ideig való földi életünkben megélt nehéz helyzetek mindegyike megoldódik. Sokkal inkább szól arról, hogy olyan ígéretekkel egészül ki az életünk, melyek átívelnek az ideig-óráig tartó nehézségek fölött.