Ha munkámat, feladataimat lehetőségnek és nem problémának látom, könnyebben válhatok áldássá mások számára. A munka ünnepén az alkotói munkájában örömét lelő Istent ünneplem, aki áldott pihenést készít számomra a vasárnapban.
Énekszó a dombról, ahonnan minden templom látszik. Krisztus egyetemes, feltámadásának híre minden kontinensre eljut, áthatol népek, kultúrák, nyelvek, felekezetek határain. Tímár Sára magyarként, a népdal erején keresztül közvetíti ezt a nagyszerű üzenetet.
Csak Jézus nevében kaphatunk, adhatunk és fogadhatjuk el Isten ajándékait az életünkben. Ezt a budafoki reformátusoknak beiktatott lelkészükkel közösen kell megtanulniuk, aki, mint mondta, Jézus „pásztorkutyájaként” fogja őrizni és bátorítani a gyülekezetet.
A szíve tájékán átlyuggatott Kossuth-szoborral együtt a délvidéki falu magyar lakóit is mintha szíven ütötték volna. A reformátusokban mégis évtizedeken át ott lüktetett a haza szeretete, míg az érzelmeiket formába öntő alkotást a templomban rejtegették.
Bár a főváros egyik legnagyobb közössége, mégis „szórványban” él. A gyülekezet beiktatott lelkészének feladata, hogy pásztorként gyűjtse össze az eltékozolt, szétszórt életeket.
Megtanultam: szabadságunkért, hitünkért, meggyőződésünkért áldozatot kell vállalnunk, és azok kezét kell megfognunk, akik képesek különbözőségeink ellenére mellénk állni. Pontosan úgy, ahogy Szikszai János és Manszbarth Antal tették.
Akkor vagyunk vakok, ha azt mondjuk: nincs bűnünk, nem szorulunk rá Istenre. Jézus ezt a vakságot szeretné gyógyítani minden gyülekezet életében. A szokolyai reformátusoknak azért kell imádkozniuk, hogy beiktatott lelkészük ezt hirdesse minden élethelyzetben.
Az igazi bizonyosság Jézus gyógyító és újjáteremtő szava, amely szokásainkat, felfogásunkat teljesen átírhatja. A pomázi reformátusok több mint kétszáz éve keresik és hirdetik ezt templomukban, amely valódi bástyája volt nyelvünknek és református hitünknek.
Bár sokan sokféleképpen látják és viszonyulnak hozzá, a Himnusz közös támaszunk és biztos pontunk volt az elmúlt közel kétszáz évben. Szerzője tudta: csak Isten mentheti meg a magyarságot, amely nem mindig élt jól a fentről jövő áldásokkal.
Miért így ünnepeljük a karácsonyt? Miért ajándékokkal, karácsonyi vásárokkal, fényekkel, adventi koncertekkel, adományokkal, családi összejövetelekkel vagy wellness-programokkal? Mi indítja az embereket 2018-ban, hogy így formálják az ünnepet? Pusztán a hagyományok, a szokások, a mindenki-így-csinálja törvénye?
...elfordul a kulcs a zárban. Az ajtó csendesen kinyílik. Bentről meleg fény sugárzik, a konyhából friss sütemény illata árad, a szobából gyermekek hangja szűrődik ki. Tiszta előszoba fogadja.
Nem akarom magamra erőltetni Isten szabadítását, de ha mindent azonnal akarok, akkor éppen ezt teszem. Így hogyan tudna Ő megszabadítani? Hogyan várjak Istenre, ha zajt csapok magam körül?