A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújulását is szolgálják. De hol kezdődik az egyház és a helyi közösségek felelőssége ebben? Eperjesi Tamással beszélgettünk.
Hat gyülekezeti tagból több mint negyvenfős közösséggé nőtt az elmúlt években a Csepel-szigeten fekvő két falu református gyülekezete. Templomuk padjai, melyek egykor a régi iskolából érkeztek, gyülekezetük történetéről mesélnek. Most saját otthont terveznek, amely kifejezi hitüket, összefogásukat, identitásukat.
Kiléptek komfortzónájukból és a gyülekezet néhány év alatt megháromszorozódott. Már nem azt várják, hogy az emberek közeledjenek hozzájuk, hanem ők keresik az embereket. Azok közül, akik egyszer betérnek hozzájuk, sokan kötődnek egyre növekvő közösségükhöz.
Akkor maradunk hűek Luther asztali beszélgetéseinek szellemiségéhez, ha egy egyszerű emlékvacsora megtartása helyett a ma aktuális kérdései kerülnek elő az asztalközösségünkben. Ha elhangzanak olyan gondolatok is, amelyek érdemesek a megjegyzésre vagy a lejegyzésre.
„Olyan volt az életem, mint egy regény, amelynek forgatókönyvét Isten írta, az ő gondviselő szeretete alakította sorsomat. Mégis, az evangélium hirdetésébe talán bele kellett volna halnom, az méltóbb lett volna az evangéliumi szolgálathoz.”
Ember és természet kapcsolatának helyreállását, a teremtett világért érzett felelősséget és az imádságos lelkületet szeretné inspirálni dalaival a HolddalaNap Zenekar. Imádság a természetért című koncertjükkel szívesen tennének eleget gyülekezeti meghívásoknak is.
A MIZU-kártya olyan ifis segédanyag, amelyet fel lehet használni egy ifialkalom kezdetén „bemelegítő játéknak” vagy egy téma felvezetéséhez. A francia kártya mintájára 52 kérdéssel ellátott lap található a pakliban.
Gyógyítja-e az egyház a trianoni traumát? Kihez fordulnak a református hívek lelki támaszért krízishelyzetben? Lehet-e traumatikus élmény a növekedés? – minderről a sárospataki Trauma és kegyesség konferencián esett szó az elmúlt hétvégén.
Egy-egy improvizációja egész munkásságát összegzi, amelyben a kántori szolgálat és az orgonaművészet sosem válik el egymástól. Oktatóként a legszebbet és legtöbbet akarja átadni kivételesen tehetséges diákjainak.
A teremtésvédelem „szent erőlködés” vagy felelősségteljes szemlélet és életmód? Keresztyénként hogyan válhatunk környezettudatossá, érdemes-e erről a gyülekezetben beszélnünk? A torbágyi közösség régóta ismeri a válaszokat.
Kezdetben a vasútállomás épületében tartották istentiszteleteiket, majd családi házból alakították ki jelenlegi templomukat. Most új templomot építenek, ami a befogadás és a gyümölcsöző élet szimbóluma lehet Budaörsön.
A jövő egyházának az egyik legfontosabb motívuma a közösség – véli Takaró András délpesti esperes, kiskunlacházi lelkipásztor. A közösség megtartó erejéről tettek bizonyságot a Pest megyei gyülekezetben is, ahol a majdnem egy évtizede tartó építési és felújítási munkálatok elkészültéért adtak hálát vasárnap.
Felújított épületekben kezdődött el az idei tanév a Julianna Református Általános Iskola és a Csipkebokor Református Óvoda számára. A gyülekezet, az iskola és az óvoda közössége együtt adott hálát, hogy egy régi álmuk teljesülhetett ezzel.
„Vajon szebb lesz-e a hitünk és az életünk az újjászületett templomban? Szebbnek kell lennie! Ehhez hagynunk kell, hogy az Ige diadalt arasson felettünk.”
Ha mindig ilyen közvetlenek és felszabadultak lennénk, könnyebben megismernénk egymást, talán ez az egyik oka annak, hogy minden évben több százan vesznek részt szeptember első szombatján a délpesti egyházmegyei napon.
Van, ahol a diákok alig várják, hogy újból részt vegyenek rajta, a csendesnapok lelkileg is megérintik őket, de a diákok nem válnak gyülekezetté - vajon milyen céllal tartanak ilyen napokat?
A fiatalok vágynak a közösségre és szeretnék szeretni a hazájukat. Nem könnyű megszólítani őket, de borúlátással, pesszimizmussal nem jutunk előre. Üzeneteinket nem terhelhetik nyelvi béklyók.
Isten háza nem a változatlanság, hanem a gyógyulás és a remény helye. Akkor van értelme felújítani, ha a benne élő gyülekezet erőt és hitet ad a településen élőknek. A csabdi reformátusok hálaadó istentiszteletet tartottak templomuk és parókiájuk felújításáért augusztus 18-án.