Istentisztelet 2022. december 26-án

 

Istentisztelet 2022. december 26-án

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Lekció: Lk 2,21-24

Textus Lk 2,25-32

 

Kedves Testvérek!

 

Karácsony második napján, ezen a munkaszüneti napon az emberek lassan az év vége felé kacsintgatnak. December 31-én és január elsején új fogadalmakat tesznek, vagy leporolják a régi, be nem tartott ígéreteiket és megint megpróbálják teljesíteni őket.

Lukács evangéliumából megtudjuk, hogy Mária és József betartották azt, amit jó zsidó emberként ígértek, fogadtak. A nyolcadik napon, amikor eljött az ideje, hogy körülmetéljék újszülött kisfiukat, a Jézus nevet adták neki. Azt, amit az angyaltól hallottak, néhány hónappal azelőtt. Mária és József betartották Mózes törvényét, és elsőszülött fiukat az Úrnak szentelték. Ezt, az előírásoknak megfelelően egy pár galamb vagy két gerlice feláldozásával is megerősítették.

A mózesi törvények azt is megkövetelték, hogy a nők, mielőtt megjelennének a templomban a megtisztulásért, a szülés után várjanak még negyven napot. Negyven nap telt el Jézus születése óta. Mária és József visszatért a Templomba, hogy „megváltsák" elsőszülött fiukat.

Ezen a ponton lép be a történetbe Simeon. Róla, az itt olvasottakon kívül, semmit sem tudunk. Nem ismerjük a származását, a szülővárosát, a végzettségét, de még a foglalkozását sem. Feltételezzük, hogy pap volt - bár a bibliai leírás nem utal rá. Egyszerűen csak úgy jelenik meg a történelem színpadán, mint a Krisztus születése körüli dráma mellékszereplője. Miután a jelenete véget ért, eltűnik a színről, és soha többé nem hallunk róla. Az azonban, amit a felolvasott igében hallottunk, fontos dolgokat mond el róla.

Simeon a Messiás közelgő eljövetelére várt. Kitartóan. Hittel. A Szentlélek azt mondta neki: "Nem fogsz meghalni, mielőtt meglátod a Messiást." Simeon minden nap ott ült a jeruzsálemi Templomban. Mire gondolhatott?  Honnan ismeri fel a Messiást? Miről? Tudta, hogy csecsemőt kell keresnie? Vagy egy tinédzsert vagy egy erős fiatalembert?

Magam elé képzelem. Talán most 70 vagy 75 vagy akár 80 éves. Talán hosszú, ősz szakálla, görnyedt vállai, ráncos arca, dús szemöldöke és remegő kezei vannak. Ruhája a hitben élő zsidó férfi ruházata. Abban a hitben él, hogy élete vége felé jár. Az Úr Krisztusa bármelyik pillanatban eljöhet.

Ekkor jön Mária. Oldalán Józseffel, karjában a kicsi fiúval. Jézus még csak negyven napos. Egy vidéki ácsmester, és egy kisfiát cipelő fiatal anya. Egyértelmű, hogy nincs sok pénzük. A legolcsóbb áldozati állatokat hozzák. Meghatottan besétálnak a Templom udvarára. Amikor Simeon meglátja őket, talán már tízezredik alkalommal teszi fel a kérdést: „Ő az?" És a Szentlélek végre azt mondja: Igen!

Hirtelen megdobban Simeon szíve. Vége a hosszú várakozásnak! Megérkezett az Úr Krisztusa. Itt van előtte. Itt van, akire a nemzet várt. Odamegy, bemutatkozik, és azt mondja: „Nem bánod, ha megfogom a gyermeket?" Amikor Mária Simeonnak adja a csecsemő Jézust, az a gondolat támadt benne: „Karjaimban tartom a világ üdvösségét".

Simeon egy dicsérő dalban tör ki, egy gyönyörű dalba kezd. „Izrael dicsőségének" nevezi a gyermeket. Ebben a babában Simeon a zsidó nép évszázadok óta tartó reményeinek és álmainak beteljesülését látja. Jézust „Izrael dicsőségének" nevezni Ábrahám idejébe nyúlik vissza, amikor az Úr azt mondta: „Naggyá teszem a nevedet, és nagy nemzetté teszlek, és általad a föld minden nemzete megáldott lesz."

Simeon „a pogányok kinyilatkoztatása fényének" nevezi a kis Jézust. Azt mondja, hogy ez a baba nem csak saját népének, Izraelnek lesz a dicsősége. Ő lesz a kinyilatkoztatás fénye a pogányok számára is. Ő nem csak Izraelért, nem csak az ő javukra jött. Azért jött, hogy megvilágítsa Isten kinyilatkoztatásának fényét minden nemzetnek, minden törzsnek, minden nemzetségnek és minden nyelvnek.

Mária és József elcsodálkozik. Ekkor Simeon megáldja őket, és így szól Máriához, az anyához: „Ez a gyermek arra van szánva, hogy sokak bukását és feltámadását okozza Izraelben, és jel legyen, amely ellen szót emelnek, és aki előtt sok szív gondolatai feltárulnak. És egy kard a Te lelkedet is átüti...

Minden pontosan úgy történt, ahogy Simeon megjósolta. Amikor Mária látta fia halálát, egy kard szúrta át a lelkét. A Biblia nem választja el a bölcsőt a kereszttől. Ez a kisbaba azért született, hogy meghaljon. A karácsony öröme tovább vezet a nagypénteki kínokhoz, majd húsvét öröméhez. Erre született.

A Jelenések könyvének 12. fejezete azt mondja, hogy Sátán nagyon is tudatában volt annak, hogy Isten fia Betlehemben született. Volt egy terve. Az, hogy megakadályozza, hogy Jézus a világ Megváltója legyen. Megakadályozza, hogy ma itt legyünk a templomunkban.

Volt egy Heródes nevű király, aki szintén meg tudta tartani azt, amit ígért. Mindent megígért Rómának, és a Birodalom császára, Heródest, 25 éves korára kinevezte Galilea helytartójának. Urai, a rómaiak, elnevezték „a zsidók királyának". Heródes rövid időn belül kiirtotta a zsidó szabadságharcosokat, az ellenzéki pártokat pedig kibékíttette egymással. A rómaiak megkedvelték, de a zsidók gyűlölték.

Heródes apját, aki szintén király volt, az mérgezte meg, akiben a legjobban bízott. Heródes elhatározta, mondhatnánk: megígérte magának, hogy soha, soha senkiben nem fog teljesen megbízni. Kr.e. 35-ben a zsidó törvényekkel ellentétben egy 17 éves fiút nevezett ki főpapnak. A fiatalember népszerű lett. Sajnos, túl népszerű. Heródes meghívta palotája fürdőjébe. Soha nem jött ki onnan.

Amikor Heródes azt gyanította, hogy kedvenc felesége összeesküdt ellene, házasságtörésért kivégezték. Családja pedig eltűnt...

Heródes fiai sem természetes halállal haltak meg. Heródes megtartotta ígéreteit. Senkiben sem bízott meg.

Ezért nem volt meglepő, hogy amikor több keleti mágus, asztrológus jelent meg Jeruzsálemben, és megkérdezte: „Hol van az újszülött király?", Heródes, miután utána érdeklődött a papoknál,  póker arcot vágva azt mondta a mágusoknak, hogy menjenek és nézzenek körül Betlehemben. A bölcsek elmentek Dávid városába, és megtalálták Jézust és családját. Aranyat, tömjént és mirhát adtak ajándékba. Álmukban azonban figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez.

Amikor Heródes rájött, hogy becsapták, úgy döntött, hogy megvédi a hatalmát. Megparancsolta katonáinak, hogy irtsanak ki minden betlehemi kisfiút, aki esetleg „A Király" lehetne. Mielőtt a katonák megérkeztek, Józsefet álmában figyelmeztette Isten a közelgő haragra, és családjával Egyiptomba menekült. Még két prófécia beteljesedett. Ígéretek, de micsoda különbség van közöttük!

Mi Isten ígéreteire figyelünk. Mert Isten is betartotta, amit ígért. Az idők kezdetén Isten elhatározta, hogy megváltja azokat az emberi lényeket, akik megszegték parancsolatait, így büntetést érdemelnének. Isten betartotta ígéretét Fia, Jézus születése, élete, halála és feltámadása által. Ő tudja, hogy még jó szándékú elhatározásainkat sem nem vagyunk képesek betartani. Tudja, hogy nem akarjuk megszegni a parancsolatait, és mégis megtesszük. Isten tudja, hogy minden emberi szív békére és harmóniára vágyik Teremtőjével. Csak éppen önmagunktól képtelenek vagyunk rá.

Éppen ezért nem választható el a karácsonyi bölcső a kereszt fájától. Hogy megmeneküljünk, megváltassunk az örök haláltól és az igaz Teremtő haragjától, Isten elhatározta, hogy elküldi egyszülött Fiát, Jézust a világba. Megszületett igaz embernek, hogy elfoglalja helyünket, és igaz Istennek, hogy tökéletes, követendő életet mutathasson fel nekünk.

A karácsony Jézus földi élete kezdetének ünnepe, Isten ígérete teljesítésének látható kezdete. Kétségünk nem lehet a felől, hogy megtartja ígéretét, és megment minket a halál utáni kárhozattól.

Nem hagy el minket. Ezt megmutatta már akkor, amikor itt járt. Jézus nem hagyta el Pétert, amikor tagadta, hogy ismeri a Megváltót. Nem pusztította el azokat, akik azért jöttek, hogy letartóztassák. Amikor megverték, nem viszonozta. Amikor megalázták, nem átkozta azt, aki sértegette őt. Jézus ezután minden megszegett parancsolatunkat a keresztre vitte; és amikor meghalt, ott hagyta a vétkeinket.

 

Jézus olyannyira betartotta Isten ígéreteit, hogy három nappal azután, hogy kölcsönsírba helyezték, szétzúzta a halál sötétjét, és feltámadt. Megdicsőült testtel támadt fel a halálból.

 

Sokunk viselhet keresztet. Ki-ki maga tudja, mi az ő keresztje. Sok templomban van kereszt a tornyon belül vagy a tornyán. Nekünk a gyülekezeti termeinkben vannak. Nem imádjuk a keresztet, de a kereszt jel, amit Isten hagyott ránk. Emlékeztető, hogy megtartotta ígéretét, hogy eltávolítja emlékezetéből is a mi megszegett ígéreteinket, és így garantálja minden hívőnek az örök élet ajándékát.

 

Ezzel a hittel vigyük magunkkal karácsony ígéretét! Ámen