Tudatos jelenlétre, egymás felé fordulásra, és elérhetetlen vágyálmok hajszolása helyett tevékeny részvételre buzdít Vecsei H. Miklós. A Nemecsek Ernőt és József Attilát megformáló színész a Károli egyetem hallgatósága előtt beszélt hivatásáról és hitéről.
Az én vásznam a monitor, legyen épp csak annyi jel rajta, amennyi feltétlenül szükséges. Így kell hozzáállnom a képhez, melyet Votin Dóráról festek, fenntartva, amit ő mondott arról nekem, milyen egy jó portré: lehet kissé torz, színesebb vagy homogénebb, mint akit ábrázol, a lényeg, hogy tükrözze a karaktert. Erre teszek kísérletet a képzőművész budaörsi műtermében, ecsetvonások helyett kérdésekkel.
Egy megmaradt színházjegy változtatta meg az életét. Szinte a testvérei agyára ment, folyton énekelt, szavalt, és arról álmodott, egy nap színész lesz. A hívő, református fiatal álma teljesülni látszik: Takaró Kristóf színésznövendékként ma már közkedvelt prózai és zenés darabokban játszik.
Amikor életükben először találkoztak, azonnal kölcsönös vonzalom ébredt bennük egymás iránt. Ismeretlenül is kíváncsiak voltak a másikra, érdeklődésük pedig tizennyolc évnyi házasságban töltött idő után sem lanyhult. Azt mondják: a szerelem őrlángja mindmáig megvan, és néha egy kis tangóval vagy vitorlázással tekernek rajta. Fényénél pedig kirajzolódik mindaz, ami valóban felnőtté érlelte – nemcsak őket, de a legszentebb szövetséget is, amit ember emberrel köthet.
Emberélet. Ki méri meg az árát? Fölfogjuk-e, hogy szavainkkal is ölünk? S hogyan lehet elviselni azt, ha valóságosan is egy másik ember halálát okozzuk?
„Ateistaként éltem az életem, amikor olyan mélységbe zuhantam az alkoholizmus következtében, amelyből nem találtam kiutat. Kilenc öngyilkossági kísérlet, számos pszichiátriai kezelés és elvonókúra után végképp élhetetlenné vált az életem” – mesélte a Parókia Portálnak Marosfalvi Ferencné Dóra.
Baksay Sándor azon szerzők közé tartozik, akiket bizony nehéz megismerni a fősodratú médiából. Mielőtt a neves lelkipásztor-író személyiségéről és munkásságáról szólnék, tegyünk egy kis kitérőt.
A szabadságharc tábori lelkésze, Petőfi és Arany barátja, költő. Nélkülöző diákként lopott tűzifát, majd egy verséért állt haditörvényszék előtt. Nem szerette a tisztségeivel járó feszengést, de kötelességét mindig maradéktalanul teljesítette, sőt, annál is többet tett. Verseinél talán csak közreadott imádságai lehettek népszerűbbek. Tompa Mihályra emlékezünk.
Néha az a csoda, amikor egy bortermő vidéken az emberek megérzik a tiszta víz jó ízét. A szekszárdi református gyülekezetben sokan járnak a templomba meríteni vasárnaponként. Hivatásról, családi életről és a szolgálatról kérdeztük a közösség lelkipásztorait, Kaszó Gyulát és Kaszóné Kovács Karolát.
„Magyar ember nem hagyja el a hazáját! Még a bitófa alá is vasalt nadrággal megyek!” Ezek Gulyás Lajos feleségéhez intézett szavai. A lelkipásztor az 1956 utáni megtorló gépezet egyetlen olyan egyházi áldozata, akit jogerős bírósági ítélettel végeztek ki.
„Ha luxusnak tartod a rendszeres testmozgást, próbáld ki, milyen betegnek lenni” – vallja Ambruzs Dulcinea. A hívő személyi edző szerint keresztényként is egy élet áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy jól sáfárkodjunk az egészségünkkel. Az ő hivatása, hogy ebben segítsen az átlagembereknek.
Fotóművész, költő, orvos, rektorfeleség, négygyermekes anya. Hegedűs Gyöngyi elragadtatással mesél, élete bármelyik szívéhez közel álló területéről kérdezem. Mégis nehezen azonosul címeivel, nem mintha lázadna különböző szerepei ellen, csupán szeretné megőrizni saját karakterét. De mi a közös bennük, és kiben találkozhat a halál, az angyal és a félkegyelmű?
Az élet apró dolgainak is örül, rég elfogadta, hogy a hittan nem a legfontosabb tantárgy, megtalálja a hangot az „Al Caponékkal" is. Berkesi Gábor református lelkipásztor azt mondja, nem szolgál ki senkit, de befogad és elfogad. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével most kitüntetett lelkésszel beszélgettünk.
Valóra válhat egy borsodi cigányfiú álma. Dancs Krisztián kisgyermekkora óta szenvedélyesen szeret táncolni, ám azt maga sem merte hinni, hogy egy nap belépőt nyer a hivatásos táncosok világába. Most viszont a fővárosi Táncművészeti Egyetem hallgatójaként maga mögött tudhatja első sikeres tanévét. Hogy miért olyan rögös az út egy tehetséges roma fiatal számára, arról ő maga mesélt nekünk.
Korán megtapasztalta az előítéleteket, de azt is, hogy amit a szíve diktál, abból életre szóló hivatás lesz. Átküzdötte magát a nehézségeken, élete végső értelmét azonban azután nyerte el, hogy Isten válaszolt kétségbeesett imájára. Mező Misi énekes volt „A reformáció arcai” beszélgetéssorozat első vendége.
Egy szál gitárral a kezében énekelt arról, kicsoda számára az Úr Jézus, amikor a puha diktatúra még jócskán szedte áldozatait. Fiatal volt, nem félt, noha egyre inkább tudatosult benne a felelősségérzet családja iránt is. A Szentlélek adott erőt és bátorságot neki – vallja, tőle kapta az új dalokat is, amelyekkel mások hitét építette. Sillye Jenő dalszerző-énekes vendégei voltunk.
Gyerekként a vagányság, a titok, a tiltás, az izgalom és a történelem morzsái vonzották. Felnőttként olyan történész lett, akit szakmai igényesség, lelkiismeret, empátia és bátorság jellemez. Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökével beszélgettünk.
A legfiatalabb esperes. A precíz és pontos munkavégzés híve, de ami még fontosabb képes delegálni a feladatokat. Csapatban gondolkodik és közösen dolgoznak a célokért. Azt vallja, hogy szolgálni csak az Isten iránt érzett hálából lehet. Szabó Ferenc mányi református lelkipásztorral, a dunamelléki egyházkerület egyik főjegyzőjelöltjével beszélgettünk.
Csapatban gondolkodik, mindig megkérdezi a munkatársait, hogy miben segíthet, folyamatosan képzi magát, hogy fejlessze képességeit. Illés Dávid esperessel, a budai gyülekezet lelkipásztorával,a dunamelléki egyházkerület egyik főjegyzőjelöltjével beszélgettünk.