A Művészetek Völgyében idén egymásra találhat múltidézés és jövőízlelgetés, mester és tanítvány, égi és földi, alkotó és befogadó, zene és csend, kép és szöveg, ábrázolás és szó. A taliándörögdi Református Udvar szeretettel várja a kapcsolódni vágyókat.
„Nem tudom garantálni a gyerekeimnek, hogy lesz nekik mit enni és inni, de arra nevelem őket, hogy bármilyen körülmények között lesznek, gondoljanak Istenre.”
– Nemsokára jövünk! – nevetett rá a férfi és sietve felpattant a biciklire, hogy utolérje a két fiúcskát, akik már az utca végén kerekeztek. Mosolyogva csukta be a kertkaput a vidám kis csapat után. „Jó lesz egy kicsit egyedül lenni” – gondolta.
Schaffner Antóniát megérintette a Wycliffe Világszövetség Afrika területi igazgatójának beszéde, és elhatározta, jótékonysági vásárral segíti a bibliafordítások ügyét. Kezdeményezése ezután mások számára is példává vált.
El kell hagynunk elefántcsonttornyunkat keresztyénként – szólt a felhívás az egyik rendezvényen. Volt olyan az életemben, amikor valóban kiléptem a megszokott környezetből, de ehhez Isten egészen más helyre küldött, mint ahol a mondat elhangzott.
Együttesen 3261,4 millió forintnyi többletforrást szavazott meg a parlament a tűzkárt szenvedett kollégium újjáépítésére és az ezzel egy épületegyüttest képező Dunamelléki Református Egyházkerület székházának felújítására.
Vajon bűn-e a gazdagság? Milyen alternatívája létezik annak a gazdaságnak, ami növekedésre van ítélve, ha fenn akar maradni? Miért éri meg a pénzre vágyott cél helyett eszközként tekinteni?
„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4,17) – ezzel az igei mottóval szervezték meg idén az ökumenikus lelkészi és munkatársi konferenciát Révfülöpön.
A teremtett világ megőrzésében nagy szerepük van a helyi közösségeknek. Kis lépésnek tűnő cselekedeteink is sokat számíthatnak környezetünk védelmében. Az egyházi közösségek mintaadóként és értékközvetítőként különösen fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban.
Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott könnyebb minőségi médiatartalmat készíteni, a felszínesség bizalomvesztést eredményezhet. Egyházunk jövője attól is függ, mennyire ragaszkodik az evangéliumhoz és hogyan él a közösségi média által nyújtott lehetőségekkel.
Nem mindenki alkalmas a beteglátogatásra, ez ajándék – hangzott el az önkéntes beteglátogatók találkozóján, ahol a szolgálat mibenléte mellett magukat a szolgálókat is megismerhettük.
A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalma, immár a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Intézet kutatóműhelyeként, idén is meghirdeti pályázatát az Ökogyülekezeti cím és díj elnyerésére.
Papp Ákos útja az alkoholizmustól a felépülésig, a haragtól az elengedésig, a szövegektől a képekig, a sötéttől a fényig, a fekete-fehértől a színekig, a rászorultságtól a rászorultak segítéséig, a tagadástól a kegyelem megéléséig.
Nyitott, vonzó, a hagyományokat és a modernitást egyszerre megtartó kisközösség él a Pest megyei településen. A reformátusok templomot építenek, amely jellé válhat az egyházon belül és kívül élők számára.
Miért lett drog az internet, és mikor nem az? Milyen a fenntartható oktatás? Mi köze az iskolának a klímaváltozáshoz? Ezekről a kérdésekről is szó esett a tihanyi „Közös gondolkodás a jövőnkről” elnevezésű konferencián.
Különös, hogy amíg a járműveinket, épületeinket, infrastruktúráinkat, eszközeinket időnként felújítjuk vagy karbantartjuk, addig saját magunkkal kapcsolatban ritkán vetemedünk erre. Pedig az emberekre is ráfér időnként egy felújítás.
Az iskola már az alsósoknak is megterhelő. Mégis van egy hely, ahova szívesen járnak azok a gyerekek, akiktől otthon talán nincs, aki megkérdezze: kész-e a lecke, hogy telt a nap, minek örülnek, miért szomorúak.
Az életet általában rövid sprintekben mérjük, mégis hosszútávfutásról van szó, amelyhez megújuló energiaforrásokra van szükségünk. Paul Ch. Dondersszel, a nemrégiben magyarul is megjelent Reziliencia című könyv szerzőjével beszélgettünk a lelki ellenálló képesség fejlesztéséről és a kiégés megelőzéséről.