Vannak dolgok, találkozások, amelyekről valamiért nehéz beszélni. Én így emlékszem, te úgy, más él bennem, mint benned. Gondolatok Zoltai Bea Hiány és jelenlét – a pápai zsinagóga című kiállításáról.
Énekszó a dombról, ahonnan minden templom látszik. Krisztus egyetemes, feltámadásának híre minden kontinensre eljut, áthatol népek, kultúrák, nyelvek, felekezetek határain. Tímár Sára magyarként, a népdal erején keresztül közvetíti ezt a nagyszerű üzenetet.
Igen, Áprily a Lónyayban. Mondhatnánk, hogy „megidéztük szellemét”, de gimnáziumunk ennél többre vállalkozott: nemcsak szellemi, de fizikai értelemben is köreinkben köszönthettük Áprilyt költeményei és dédunokája, Péterfy Sarolt személyében egyaránt.
Megtanultam: szabadságunkért, hitünkért, meggyőződésünkért áldozatot kell vállalnunk, és azok kezét kell megfognunk, akik képesek különbözőségeink ellenére mellénk állni. Pontosan úgy, ahogy Szikszai János és Manszbarth Antal tették.
Ez a fajta írás egy sajátos performansz, amely hatással van alkotóra és végeredményben gyönyörködőre egyaránt – vallja Hári István, aki számos könyvet másolt le kézzel Károli Gáspár Újszövetségétől kezdve William Shakespeare összes művéig. Az íródeákként ismertté lett „előadóművésszel” beszélgettünk.
A hosszú távú tervek mellett most gyors megoldást kell találni a könyvtári raktár elhelyezésére a folyamatos működés érdekében.
Berecz Ágnes gyűjteményigazgatóval beszélgettünk a tűzeset következményeiről.
Vallja, hogy Isten szeretetét kell továbbadnunk a zenén keresztül, erre a népzene is alkalmas, amely sokszor személyesebb, mint a külföldi énekek. Jól ismert dicséreteinket dolgozza fel a népzene nyelvén, sőt, népdalokat is gyűjt. Így szeretteti meg református énekeinket.
A Ráday utcai kollégiumtűz oltása során károsodott levéltári iratanyag megmentésébe azonnal bekapcsolódtak a fővárosi levéltár munkatársai. Kedden egyezség született arról is, hogy hamarosan a teljes levéltári anyag ide költözhet.
Bár sokan sokféleképpen látják és viszonyulnak hozzá, a Himnusz közös támaszunk és biztos pontunk volt az elmúlt közel kétszáz évben. Szerzője tudta: csak Isten mentheti meg a magyarságot, amely nem mindig élt jól a fentről jövő áldásokkal.
Gondoltunk már január elsejére úgy, mint az év egyik legnagyszerűbb napjára? Ha nem találunk semmi felemelőt az ünnepben, vagy számunkra kedves az Újév, ünneplésünk akkor is megújulhat az egyik gyönyörű latin himnusz által.
A Testről és lélekről és a Mindenki után egy újabb magyar film, mely nemcsak a nemzetközi filmes világban, hanem a mindennapokban is felkavarta kicsit az állóvizet, vagy sokkal inkább megállított, kizökkentett sokakat a mindennapi mókuskerékből.
A zene sohasem lehet öncélú, az improvizáció pedig személyiségünkről árulkodik. A dzsessz, bár alapvetően rétegműfaj, mégis önzetlen. Nagy János kurzusokkal is segíteni szeretné azokat, akik számára fontos ez az igényes önzetlenség.
Tompa Mihály elfeledett tagja a három népies költő triumvirátusának. Pedig Petőfi és Arany mellett ő is nagy hatást gyakorolt a magyar nemzetre. Dr. Szabó Szabolcs előadása közelebb hozza a református lelkészköltőt hozzánk.
Adventben tele van a város tárgyakkal: utcai árusoknál, kirakodóvásárokon, standokon és bódékban, meg persze az áruházakban számtalan „ünnepi” tárgy vár gazdára, ajándékozóra és megajándékozottra.
Magyar képzőművésznők és alkotásaik egy viszontagságokkal teli történelmi időszakból. Művek, amelyek liliomként hivatottak tündökölni a tövisek – sorsok, háborúk, kapcsolati és társadalmi problémák – között.
Urakkal tele van a végtelenség, de szolga csak egy van, az Isten – Weöres Sándor, a gyermekverseiről is ismert költőóriás művészi világába nyertünk betekintést.
Szörényi Leventével és Bródy Jánossal beszélgettünk az István, a királyhoz vezető útról, a darab örök érvényű üzenetéről, utóéletéről, valamint a terveikről.
A kiállítás megtekinthető 2019. január 6-ig a Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériában (1203 Budapest, Kossuth Lajos utca 39.), keddtől vasárnapig 10-18 óráig.